Egy nap Lord Victor Nefarius életéből
August 31st, 2006 by Hancu
Aránylag szabad fordítás innen.
8:00 AM – Ébredés, könnyű reggeli. Az orkok már megint azzal a rohadt gömbbel szórakoznak, pedig ezerszer megmondtam nekik, hogy az kizárólag Razorgore irányítására való, nem játékszer. Grethlokot előléptettem kontrollerré, az elődjét megettem. Elég zsíros volt.
9:00 AM – Átnéztem a drámai hangvételű beszédeimet, amiket hősök támadására írtam. Rend Blackhanden akartam tesztelni, mennyire hatásosak, de az a majom csak a sárkányával foglalkozik. A legrosszabb ajándék, amit valaha adtam neki.
10:00 AM – A húgom hívott, nyávogott valamit, hogy lelepleződött az álcája, és folyton hősök ostromolják a barlangját. Mondtam hogy nyugodjon meg, és kölcsönöztem neki pár hatásos szöveget a gyűjteményemből, az mindig segít. Áh, Ony nagyon idegesítő tud lenni néha…
11:00 AM – Benéztem a szomszéd barlangba kicsit zargatni az öreg Ragnarost. Nagyon gyenge szövegei vannak, „Tűz által légy megtisztítva!”, na ne már… Jó távol álltam tőle, és látványosan kiröhögtem, hogy nem képes megmoccanni.
12:00 PM – Ebéd: flambírozott gnóm.
1:00 PM – A szokásos napi hős-invázió Blackrock Spire ellen. Tízfős csapat, megöltek egy csomó őrt, aztán berohantak a keltetőszobába, összetörtek pár tojást, és a sárkányok lemészárolták őket. Rendeltem utánpótlást az elesettek helyére.
2:00 PM – Hoppá! Újabb betörés, de most kicsit jobban szervezett csapat. Kitisztítottak mindent egészen az Arénáig. Egyesével küldtem rájuk a csapataimat, egész jól bírták. Rend persze megint türelmetlen volt, hát végül beküldtem őt is a hülye sárkányával, amiért annyira odavan, hát le is vágták mind a kettőjüket. Jobban meg kéne válogatnom, milyen külsősöket szerződtetek…
3:00 PM – Egy Vaelasztraz nevű vörös sárkány támadta meg a főhadiszállásomat. Valahogy ellopakodott Razorgore terme mellett, a nyomorult orkok nyilván megint lopták a napot. Asszem megküzdök vele.
4:00 PM – Jó kis harc volt, Vaelt levertem 30%-ra, de kicsit elfáradtam, ezért rátettem egy Mind Controlt, és elmentem szundítani.
5:00 PM – Arra ébredtem, hogy a halandók átfogó támadást intéznek a barlangom ellen. Razorgore nagyon felb*szta az agyát azon hogy összetörték a tojásait, elzavarta az orkjaimat, hogy egyedül végezzen a halandó férgekkel, aztán persze levágták. A kapu meg kinyílt, valami érthetetlen oknál fogva. Elhatároztam, hogy ráküldöm a hősökre Vaelt, ha már ott van – persze csak azután hogy felolvastam nekik a jó kis drámai monológjaim egyikét. Vealénél találtam még valami vackot: Vörös Jogar-szilánk, vagy mi. Azt találtam ki, hogy öt órát adok a hősöknek, hogy elvegyék tőlem, különben összetöröm. Írtam is gyorsan pár drámai szöveget a cuccal kapcsolatban, amivel majd szórakoztatom a srácokat, míg bolyonganak a barlangban.
6:00 PM – Vael meghalt, de semmi vész, nem nagy veszteség. A „szopószoba” lelassította a betolakodókat; jó hogy megépítettem, bár nekem is gáz kicsit átvágni rajta ha WC-re megyek. Broodlord meghalt, a hősök levágták a fejét, és elvitték. Barbárok!
7:00 PM – Firemaw-t is kinyírták, kezdek aggódni. Átugrottam a kincstárba és a biztonság kedvéért magamhoz vettem egy Nemesis Robe-ot, egy Stormrage Chestguardot, meg még ezt-azt. Emlékeztető magamnak: a sárkány-katonáknak vagy meg kell szüntetni a mágia-érzékenységét, vagy háromnál többet állítani őrségbe.
8:00 PM – A betolakodók elérték Ebonrocot. Gyorsan összetoboroztam egy sereget 40 elit sárkányfajzatból, és megparancsoltam nekik, hogy csak akkor jöjjenek be a trónterembe, ha jelt adok. Csak idő kérdése, hogy Ebonroc és Flamegor is elhulljon – nem hiába volt rossz előérzetem, amikor odaadtam nekik pár kesztyűt megőrzésre.
9:00 PM – Ráeresztettem a hősökre Chromaggust, de kinyírták, ráadásul valahogy kinyílt a trónterembe vezető kapu is. Ezeknek a maguktól kinyíló kapuknak már igazán utána kéne járnom… A betolakodók egy darabig pucéran táncoltak a trónusom előtt, aztán az egyik megszólított és végre előadhattam a leghatásosabb drámai monológomat, majd a megbeszélt jelszóra („Kezdődjék hát a játék!”), a sárkányok beviharzottak és lemészárolták a hősöket. A jól végzett munka örömével le is léptem negyedórára fagyizni.
10:00 PM – A betolakodók visszatértek; úgy tűnik a halál ezeknek csak apró kellemetlenség. Ráadásul most már nem is voltak meztelenek. Ledarálták a testőrségem, úgyhogy sárkányformát öltöttem, és rájuk támadtam. Valami miatt nem tudtam a gyógyítóikat megütni, az a mitugrász harcos túlságosan idegesített a fényes páncéljában, inkább őt csapkodtam. Jó sokat szivattam a varázslóikat: imádom, amikor zsiráfok rohangálnak a szobámban.
11:00 PM – „LEHETETLEN! Itt én vagyok a főnök! Ti, nyomorult halandók semmik vagytok az én fajtámhoz képest! Halljátok? SEMMIK!” Jó kis utolsó szavak, mi?
Posted in Humor | Comments (1)
One Response to “Egy nap Lord Victor Nefarius életéből”
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.
April 13th, 2009 at 18:39:17
Zseniális írás!