MÁS vgmusic

Készült 2017. január 2. | írta Rambo

14

Régen minden jobb volt 2. rész – Zene

A 2016-os retrospektív cikk alatt született pár érdekes komment, ami nagyon jó ötletet adott. Egyértelmű, hogy sokatoknak szép emlékeitek vannak a régi játékokról (ezt meg is tudom érteni, én is hasonlóképp érzek), ezért a következő pár hétben kicsit összehasonlítjuk a régmúltat a közelmúlttal, majd a jelennel és végezetül kicsit a jövőbe is tekintünk. A kérdés, amire pedig választ akarunk kapni az, hogy régen tényleg minden jobb volt-e vagy csak a nosztalgia lila köde homályosítja el az emlékezetünket. Mielőtt azonban beleásnánk magunkat olyan nehéz témákba, mint a játékmechanikák, a nehézség vagy az alapvető játékdesign, kezdjük az új évet egy könnyedebb fogással: a videojátékok aláfestő zenéivel.

Az egyszerűség jó!

A legemlékezetesebb, legismertebb videojáték zenék a 80-as évekből származnak. Gondoljatok csak a Super Mario, a Sonic, a Zelda vagy a Castlevania zenéjére. Biztos vagyok benne, hogy aki játszott ezekkel, az mai napig vissza tudná dúdolni a főcímzenéjüket. A kulcsszó a dúdolás.



Ahhoz ugyanis, hogy megfejtsük, hogy ezen zenék miért is voltak annyira emlékezetesek, kicsit hozzá kell nyúlnunk a zeneelmélethez. Ígérem, rövid leszek. A régebbi konzolok és számítógépek (tehát a 8 bites rendszerek) egyszerre jellemzően három hangot tudtak magukból kipréselni. Három hang pedig pontosan arra elég, hogy lejátsszunk egy akkordot (igaz, vannak kéthangos, úgynevezett “üres akkordok”, de azt mondtam, hogy nem megyünk bele nagyon, szóval tartsuk magunkat ehhez). Az egy akkordra való limitáció áldás és átok is volt egyben: egyrészről megakadályozta, hogy komplex, többrétegű, szimfóniaszerű zenék szülessenek, másrészt viszont arra sarkallta a zeneszerzőket, hogy csak a legfontosabb dolgokra koncentráljanak, a dallamra.

A dallam ugyanis eszméletlenül fontos, már ha nem kifejezetten egy zenemű komplexitását, hanem a memorizálhatóságát tartjuk szem előtt. Az emberi hangszálak túlnyomórészt egyszerre egy hangot tudnak megszólaltatni tisztán. A többszólamú népdal igen ritka és ez nem véletlen: mivel szájhagyomány útján terjedtek, így volt a legegyszerűbb átadni egymásnak. Egy átlagos ember (tehát nem egy zeneszerző) egyszólamú dallamokban gondolkodik, ezt jegyzi meg, vagyis a zene legfeltűnőbb, fő vezérvonalát. A régi játékokban pedig gyakorlatilag csak ez a fő vezérvonal van jelen. Ezért lehet az, hogy évek, sőt évtizedek múlva is bármikor el tudom dúdolni a régi játékaim zenéit.

Az idő múlásával azonban a fenti limitációk eltűntek. A videojáték-zeneszerzők szabadon pakolhattak egymásra rétegeket, sokszor hozzáférésük volt egy egész szimfonikus zenekarhoz és profibbnál profibb keverőkhöz és egyéb stúdiótechnikai eszközökhöz. Akkor mégis hogyan történt, hogy a videojáték zenék rosszabbak lettek?

A technika bűvöletében – de nem elveszve

A kérdés beugratós. Nem lettek rosszabbak a zenék, de az tény és való, hogy kevesebb igazán emlékezetes szám van egy-egy játékban. De mégis miért? Nos, ha elkezdünk rétegeket pakolni egymásra a zenében, úgy egyre nehezebb kivenni az individuális rétegeket, vagyis az egymással versengő dallamokat. Ennek következményeképp sokkal nehezebb őket megjegyezni mivel… nos, mivel nincs nagyon mit megjegyezni. Az új játékszerek úgymond decentralizáltabbá tették a szerzeményeket.



Persze, ahogy a szerzők hozzászoktak az új, kibővült lehetőségekhez, úgy kezdték egyre jobban használni azokat. Hallgassuk meg példának okáért a WoW főcímzenéjének első verzióját. Igen, sok réteg van, egy egész szimfonikus zenekart vetnek latba, hogy életre hívják ezt a muzsikát; hol a rézfúvósok kerülnek előtérbe, hol a vonósok vezetik a fődallamot, de egy valami végig igaz: jól kivehető, könnyen megjegyezhető dallamokat játszik minden egyes hangszer. De ugyanez észlelhető a Skyrim menüjének aláfestő zenéjénél, a Witcher 3 főmenüjében hallható dallamoknál vagy az Ori and the Blind Forest úton-útfélen visszatérő hangzásvilágánál.



A játékok ráadásul egyre jobbak ebben és sokkal többször nyúlnak vissza a 8-bites gyökereikhez. A Super Meat Boy OST-jét hallgatva például teljesen olyan érzésünk lehet, mintha valami 80-as évek végi platformerből hallgatnánk szerzeményeket, pedig mindent bevetnek az agyon torzított basszusgitártól kezdve a lágy hegedűjátékon keresztül az elektronikus prüntyögésig. Összességében tehát fontos, hogy emlékezzenek a mai művészek arra, mi tette igazán emlékezetessé a régi szerzeményeket és ezzel együtt alkalmazni az új technológiát.

Itt fontos megjegyezni, hogy mára nagyon sokat fejlődött a játékipar: egy-egy játékon belül változatosabb a játékmenet, halad előre a sztori, változik a háttér. Az új kütyükkel, ami a zeneszerzők rendelkezésére áll, ezt a dinamikusabb játékmenetet lehet alátámasztani változatos zenékkel. Nem mindig a könnyen megjegyezhető számok a legjobbak. Az egyik legnagyobb szakmai zseni ezen a területen, Akira Yamaoka (Contra-széria, Silent Hill-széria) sokat foglalkozott azzal, hogyan fonódik össze a zene és a játékélmény. Ha meghallgatjuk néhány játékhoz írt szerzeményét, bizony önmagukban kifejezetten rosszul hangzanak: kontextus nélkül nincs “értelmük”. Játékon belül azonban támasztógerendái lesznek az atmoszférának és nyugtalanságot, félelmet vagy szomorúságot keltenek.



 A videojátékok megmentik a klasszikus zenét

A 2000-es években a klasszikus zene népszerűsége, vagy legalább is a klasszikus zenéket felvonultató zenekarok koncertjeit látogatók száma meredek lejtmenetben volt. A klasszikus zenészek és zeneszerzők – kicsit arrogánsan – lenézték a videojáték-iparban dolgozó kollégáik szerzeményeit. Idővel azonban kénytelenek voltak belátni, hogy legalább ugyanannyi érték van ezekben, mint bármely másik kortárs kompozícióban és ma már egész koncerttermeket és arénákat töltenek meg a játékzenéket bemutató előadások.



Tehát leszögezhetjük, hogy a videojáték zenék általánosságban egyre jobbak lesznek, ahogyan egyre többet tanulunk meg a játékmenet és a zene közti dinamikáról, feltéve ha emlékszünk rá, honnan indultunk. Végezetül pedig álljanak itt kedvenc muzsikáim játékokból (nyomatékosítva az elmondottakat, főleg újabb címekből szemezgetve). Jó szórakozást hozzájuk!













 

Tetszik(13)Nem tetszik(0)

Tags: , , ,


  • bithalver

    A Quake OST-t meg idevennem, Trent Reznor zsenialis (mint mindig 🙂 ).

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Ensomhet

    Lazán kapcsolódik:
    https://www.youtube.com/watch?v=WPj1wHpFurY
    https://sidrip.bandcamp.com/releases

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Goldie

    Sziasztok
    Nekem elsőre ő jutott az eszembe
    https://www.youtube.com/watch?v=Z7mC1mA3f-c

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Slorasil

    Rájöttem, az én szuper képességem az, hogy végig tudom dúdolni az összes mario számot!

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Bjutiful

    Kreiner Tamás, Nagy Ervin - Heagemonia, szerintem nagyon eltalált játékzene, a mai napig imádom.
    https://www.youtube.com/watch?v=VAaSV6GYL9g&index=1&list=PLmhhnf9xbSjuKRZkEjYDEBUHvhQ_swXsB

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
    • TheRealRambo

      Ezt hiszem ezt csak így itt hagyom 🙂
      https://uploads.disquscdn.com/images/e84d6858b5126b89923f026b504ee744a8ab8ac6e8c6b0519ad25d2b9fd100d0.jpg

      Tetszik(0)Nem tetszik(0)
    • dank_memester

      Egyetértek és emelek:

      https://www.youtube.com/watch?v=dmPbK1iPn2g

      Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Grave

    Aki játszott a Mass Effect 3 -al annak ez a szám ismerős lesz.

    https://soundcloud.com/kcorprecords/an-end-once-and-for-all

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Szabolcs Galambos

    FB iddqd csoportban volt nemrég egy ilyen thread. Véletlen? 🙂

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
    • TheRealRambo

      A véletlen műve, mivel én is csak most néztem meg azt a posztot 😀

      Tetszik(0)Nem tetszik(0)
      • Szabolcs Galambos

        Akkor csak mindenkit elkapott a retro játékzenegépszíj pont. 🙂

        Tetszik(0)Nem tetszik(0)
        • TheRealRambo

          Óh, itt nincs még vége ám... 😉

          Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://eu.battle.net/wow/en/character/ragnaros/Hokusai/simple evoken

    Blizzardos blog és még senki sem linkelte, WUT? https://www.youtube.com/watch?v=AnMR6SOBa9k TOP10 gaming musicban bérelt helye van de az egész OST a játéktörténelem csúcsalkotásai közé sorolható. LONG LIVE MATT UELMEN!

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Stephen Blaise

    Nope, a játékok a szimfonikus zenét mentik meg 😉 A klasszikus zene köszöni jól van. Ja és persze szimfonikus =/= klasszikus

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
Back to Top ↑