World of Warcraft Classic megjelenés - Mennyi is? Várjá' csak...


WARCRAFT no image

Készült 2008. július 1. | írta Roodie

21

Egy megalomániás boszorkánymester megpróbáltatásai – 2. rész

Harmadik fejezet – Bizrot a démon

( Első rész erre )

…hogy lapít.

A sarokban kuporogva az imp érthetetlen szavakat kezdett el dünnyögni.

– Gath’zo mag zinal phad’um que dixico kaldruúm! Dessa wazcé esth’zo glumjo! Kápish?
– Mit mond? – kérdeztem.
– Fogalmam sincs – felelte a tanító.
– Hogy mi?! Ez valami démoni nyelv, nem kellene ezt egy tanítónak ismernie?
– Ez imp szleng! Ha azt hiszed hogy meg fogom tanulni a 7 alvilág összes tájszólását…
– Bhaka! – tette hozzá Bizrot.
– De akkor is, elég nagy szégyen ha nem tudsz beszélni a saját démonoddal…

Bizrot bizalmatlanul felém pislantott, mielőtt némileg érthetőbb módon beszélni kezdett.

– Annyit mondtam: “Attól hogy kicsi vagyok és gyengének látszom, még megérdemlem a tiszteletet”. Már az is óriási megtiszteltetés a számodra hogy én lettem a társad, világos?


Kihívó pillantással odahajoltam az imphez.

– Társ?! Azt hiszem, tévedésben élsz, tökmag: én vagyok az úrnő, TE vagy a rabszolga. Az ÉN óhajom SZÁMODRA parancs. Ha az mondom, ugorj, te ugrasz; ha az mondom, dobd fel a talpad, te feldobod a talpad, és ha azt mondom, hogy hozzál nekem koktélt, nem állsz meg könnyíteni magadon útközben!

Bizrot egy obszcén mozdulattal felelt, és alig maradt ideje hogy félreugorjon az árnylövedékem elől.

A tanító dörmögni kezdett.

– Nos. Van még némi dolgom az íróasztalomnál, te meg mostantól azt csinálsz amit akarsz. Ha a helyedben lennék, megpróbálnék kijönni azzal a démonnal és megpróbálkoznék pár küldetéssel a környéken, különben nem fogod sokáig húzni. Nos, mennem kell, még vagy egy tucat kezdő boszorkánymestert kell betörnöm. 15 év kemény munka a szakmában és ez az állás a hála…

Ahogy magamra maradtam a démonommal, elkezdtem töprengeni, hogy hogyan tovább. Mivel ilyen pici, talán besunnyoghatna a Stormwind Bankba és… Á, felejtsük el, biztos ők is gondoltak már erre, és van megfelelő védelem.

– Nohát! – szólalt meg Bizrot. – Ez mind nagyon szép és jó, de kezdek unatkozni. Mi lenne ha elintéznék azokat a Defias banditákat amott? Azt hallottam hogy egész jól bélelt a pénztárcájuk.
– Hogy? Oké, persze. De nincsenek egy kicsit túl sokan?
– Mi is sokan vagyunk! Hála nekem, kis csapatunk megduplázódott számban. Hát nem nagyszerű?
– Izé…

Követtem Bizrotot a közeli földre, ahol is hemzsegtek a banditák. Sokan voltak, jól szervezve. Járőrök biztosították, hogy az apátságból szabadult ifjak ne avatkozzanak az ügyeikbe, a főhadiszálláson pedig vagy egy tucatnyian tébláboltak, közöttük a vezér. Számuk újra megnőtt, amióta a tolvaj-mészáros erre járt és megritkította őket. A Defias vezérnek a westmarchi főhadiszállástól kellett erősítést kérnie, amely meg is érkezett. A szőlőskertet most egy valóságos hadsereg szállta meg.

– Túl sokan vannak! Ha annyira lelkes vagy, miért nem még TE előre?
– Ugyan már! A démonok ereje az éles elméjükben rejlik; ha valami nagydarab verőlegény kellett volna, miért nem valami medvét találtál magadnak vagy valami ilyesmit?
– Szóval semmit nem akarsz tenni?
– Nem azt mondtam!

És egy gyors vigyor kíséretében Bizrot kinyitotta azt a nagy zsákot, amit maga után vonszolt amióta ideértünk. Néhány Defias ruhadarabot húzott elő belőle – amelyek mellesleg úgy néztek ki, mintha pár létfontosságú szerv kíséretében váltak volna meg tőlük előző tulajdonosaik.

– Na, egy picit lehet hogy meg kell tisztogatni őket előbb. És most megmutatom neked, hogy hogyan szabadulj meg ellenségeidtől, Bizrot stílusban!

Pár perc múlva már úgy néztem ki mint egy valódi Defias bandita. A bőrpáncéljuk egy kicsit túl testhezálló volt az én ízlésemnek, és a maszk miatt levegőt sem kaptam rendesen. Bizrot a hátizsákomban lapult, tanácsokat suttogva.

– Ne feledd, abban a páncélban nem tudsz varázsolni. Maradj higgadt, és próbálj úgy viselkedni, mint egy bandita.
– És azt hogyan kell?
– Nem tudom… próbálj aljasnak látszani, hülyén kacagj fel időnként. Most pedig sétálj be a tábor közepére és tedd a következőt…

Bizrot a fülembe suttogta, hogy mit kell mondanom, és végre megértettem a ragyogó trükköt. Félig mulatva, félig aggodalmaskodva sétáltam el a Defias őrök előtt, mindössze egy laza intéssel üdvözölve őket, amire rá sem bagóztak. Amikor a tábor közepére értem, pániktól reszkető hangon jelentettem be:

– Riadó! A tolvaj aki korábban itt volt visszafelé tart!

Egy tucat arc fordult felém.

– Micsoda? – szólalt meg egy kövér, félszemű bandita. – Már megint? Egyszer már felszecskázott minket, hát ennek semmi sem elég?
– Jobb, ha azonnét menekülünk! – mondta egy banditalány, karja gipszben, felkötve.

A banditák vezére felpattant.

– Nem, ezúttal nem futunk el, hanem szembeszállunk vele! Erősebbek vagyunk mint valaha, és ha összefogunk, nem lesz képes legyőzni minket!
– De… de… ez nem ember! Mániákus a tekintete, és a pengéi úgy hatolnak át a páncélunkon mint forró kés a vajon! Mind meg fogunk halni! – sikította a lány.
– Hallgassatok a főnökre! – kiáltotta el magát az őrmester, a vezér jobbkeze. – Maradunk!

Bizrot a fülembe súgott valamit. Kihasználva, hogy elvegyülhettem a vitára összegyűlt tömegben, elváltoztatott hangon megkérdeztem:
– Várjunk csak, tulajdonképpen miért is ő a főnök?

Ennyi kellett csak. Ez volt végső csapás a banditákra. A kövér félszemű felkapta a fonalat, és heves vitába kezdett arról, hogy egy jó főnök nem vezeti embereit a biztos halálba. Az őrmester megpróbálta leállítani, de a lány átvágta a torkát egy tőrrel. Pillanatok alatt két táborra oszlott a tömeg, fegyverek villogtak mindenütt. A főnök megpróbált mindenkit megnyugtatni, de ezzel csak azt érte el, hogy a két táborból hirtelen négy, majd nyolc lett, s végül nem telt el sok idő és mindenki ütött mindenkit.

Pár perc és vége is lett az egésznek. A banditák az utolsó emberig leölték egymást. Csak én álltam ott, és a banditák vezére, a hullák között. Engem bámult. És kis híján szívrohamot kapott, amikor ledobtam az álcámat. Először elsápadt, majd arca tűzpiros lett.

– Öööö…. Szinapszis? – suttogott Bizrot.
– Mi van?
– Szerintem nem ártana visszavenned a köpenyed.
– Jogos.

Miután ezt az apróságot elintéztem, a főnök felé fordultam, a legmegalázóbb győzedelmes kacajjal ajkamon.

– Hahhhahaha, a hihetetlen intelligenciám legyűrte az embereidet, hitvány bandita!
– Hát hogyne… – mondta Bizrot.
– Egy boszorkánymester? – nyögött fel a főnök. – Ezért meglakolsz!

A vezér megrohamozott, tőrökkel kezében. Pánikba esve gyorsan megkínáltam egy árnylövedékkel. Azonban ő alig sérült meg, az egyik tőrével félig el is térítette a lövedéket, majd egy bukfencet követően nekem ugrott, nyilvánvalóan azzal a céllal hogy felnyársaljon.

Ekkor váratlanul egy hatalmas tűzgolyó találta telibe a Defias vezért, akinek alig maradt ideje egy sikoltásra mielőtt rohangálni kezdett, valami vizet keresve, amivel elolthatná a ruháit nyaldosó lángokat. Ám csak egy kutat talált, amibe azon nyomban bele is ugrott – sosem láttuk többé.

Körbenéztem, hogy honnét jöhetett a tűzgolyó.

– A mágus volt az?
– Nem, hanem én – felelte Bizrot.
– Hogy mi? TE?! De az a tűzgolyó hatalmas volt!
– Nos, igen, nem kedvelem túlzottan a harcot, de néhány alap küzdőtechnikát azért ismerek.
– És ez azt jelenti – nyeltem egy nagyot – hogy erősebb vagy mint én?
– Nos, ez elég egyértelműnek tűnik.

Bár az események ily fordulata meglehetősen bosszantott, azért elsétáltam a szőlőföldek tulajdonosához és elmeséltem neki hogy megszüntettem a Defias veszélyt. Meg volt lepve, mert a mágus, aki összeállt a paladinnal és a pappal, már bezsebelte a tisztogatásért járó jutalmat. Éppen felháborodott tiltakozásba kezdtem volna, amikor Bizrot megállított.

– Felejtsd el, Szinapszis. A boszorkánymesterek a háttérből, az árnyékból harcolna, és az eredményeinket nem egyhamar fogják elismerni.
– Igen, de ez annyira nem tisztességes!
– A lényeg, hogy átkutattam a halott banditák erszényét, és egészen szép kis summára tettünk szert.

Rábámultam. Félig mulatva, félig a vonakodva bemutatott erejének járó tisztelettel vizslattam a kis démont.

– Nem is tudom hogy miért, de úgy érzem, egészen mókás kalandjaink lesznek így együtt!

Tetszik(0)Nem tetszik(0)

Tags: ,


  • http://gportal.hu/peac Halaa

    jóféle.

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://mateoscuccok.blogspot.com/ mateos

    az 1. rész óta várom ezt 😀

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • mayer_meister

    Jópofa, várom a folytatást 🙂
    mellékesen: Imp + hatalmas tűzgolyó = miaszösz? o.O
    Képregényben is nagyon állat 😛

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Toran

    egész jó 😀

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Sh3n

    Végre, köszi, nagyon vártam már.

    Amúgymeg: Ki az a Roodie? 😀

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Saragan

    nemtom de mostmár csak egy LFG kéne és jó lenne a napom. Hallod Zarjin?:D

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Stickie

    Köszi! Ha ilyen sebességgel haladnak az események, sokat kell még fordítanod mire lemegy az első raidboss. 🙂

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • LordWolf

    Már el is felejtettem, hogy volt első rész 😀 De ezek nagyon jók, köszi 🙂

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • A.H.R.

    Teccik, teddik 😀 Hm....habár én sem emlékszem, hogy ilyen erős lett volna a drága kicsi imp 😀 Örültem amikor leválthattam voidwalkerre XD Várom a kövit ^^
    (hát, a saját kis irománymonál a 8adik résznél megpangottam...az írás nem nekem való XD)

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://aiaq.atw.hu Aldarion

    Az egész Tribulations nagyon nagyon ott van. Már valahol a 38. résznél tartok franciául meg angolul, és über cucc. Igény szerint segíthetek én is a fordításban. 😉
    @9: Majd meglátod, hogy a Tribulationsben NEM a warlock az überimba op valami... De nem rontom el előre a poént 😀

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • dragon22

    az első rész is nagy volt:D azóta vártam erre:D

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • cezium55

    nagyon jó kis történet

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • kulcsika

    "talán besunnyoghatna a Stormwind Bankba és…" Ez lol 😀

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • SWAtt

    Nemrossz, nemrossz
    bár jobban tetszett volna ez ork nővel (már el is képzeltem amint az ork nő a műkörmeire panaszkodik xD)

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • kardosbalint95

    nagyon jó kis történet...én az undeadra lettem volna kiváncsi...első részben az durva, hogy "Hogy legyek a világ ura, ha kukacok mászkálnak a testemben" az tetszett XD az egész történet nagyon LOL:D

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Wolverine

    Úgy látszik, Roodie altjai agynak némi időt a fordításra is 🙂 (oké, angolul végigolvastam már, de Synapse elég súlyos sokadszorra is 😀 )

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Narancs

    Szerintem is óriási az egész történet:D főleg mert én is lock vagyok:D Grat Roodie

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Proxybug

    kiváló:) nyamm:)

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Gry

    Kiváló, igaz angolul már olvastam belőle sokat. Később lesznek nagyon jó részek..

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://www.bhl-clan.atw.hu Angloinar

    westmarchi????
    Ez mintha a Diablo-ban lenne 😛
    Amúgy nagyon jóra sikeredett.

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Silgrond

    Na most én is elkezdem angolul olvasni, a fordítás jóféle =)
    Ez kedvet adott, hogy toljam a lvl 10-es UD lock altomat :DD

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
Back to Top ↑