World of Warcraft Classic megjelenés - Mennyi is? Várjá' csak...


WARCRAFT no image

Készült 2008. július 28. | írta Roodie

10

Egy megalomániás boszorkánymester megpróbáltatásai – 3. rész

Negyedik fejezet – A boszorkánymester ereje

( első rész, második rész )

Bizrot irányításával – számos mestert szolgált már – sok új dolgot tudtam meg. Kezdésnek például azt, hogy rengeteget kell még tanulnom ahhoz, hogy az árnyak valódi úrnője lehessek.

Az első dolog amit Bizrot tett az volt, hogy pár új varázslatot firkantott a varázskönyvembe. Amikor végzett, azzal nyaggatott hogy majd ő megtanít, hogyan kell használni ezeket.

– Nos, rendben – kezdte. – Készen állsz a leckére?
– Igen, de… tényleg szükséges ez a nevetséges gúnya?

Az imp talált valami lila anyagot és köpönyeget fabrikált belőle magának. Egy kis turbán is volt rajta, ugyanebből az anyagból, és aprócska szemüveg fityegett orra hegyén. Felemelte az ágat amit varázspálcának használt, és könyörtelenül fejbe vágott vele.

– Csak semmi morgás! Örülnöd kellene hogy egyáltalán méltónak tartalak a leckéimre! Az ilyen tanórákat többnyire olyan boszorkánymesterek tartják, akik erőben és tudásban messzi alattam állnak!
– A szerénység nem az erősséged, ugye?
– Engedd meg kérlek, hogy érdemben válaszoljak erre.

Miután abbahagyta a hangos röhögést, megegyeztünk, hogy valójában mindketten kivételesek vagyunk, így folytathattuk az oktatást.

– Nos, először is, kell egy kísérleti alany.

Jó ideig kóboroltam Goldshire környékén. Az emberek errefelé igazán kedvesek, noha kicsit zárkózottak. Úgy tűnik, elegük van már abból, hogy a Szövetség újoncainak a fele itt rohangál és hülye kérdéseket tesz fel. Na mindegy, szóval a helyiek meséltek nekem egy murloc faluról, nem messzi Goldshire-től. Így lett végül egy murloc a kísérleti alanyunk.

Miután mozgásképtelenné tettük egy igen bonyolult varázslattal ( amelynek része volt az is, hogy egy bunkóval pépesre vertük a lábait ), Bizrot nekiállt bemutatni az új varázslatokat.

Meglengette karjait, és hirtelen elviselhetetlen szag kezdett terjengeni a murloc felől. Az beleszagolt a levegőbe, majd furcsa hangon felsikkantott, mintha valamiért bocsánatot kérne, de hamarosan összecsuklott a fájdalomtól, és zöldes pára kezdett szivárogni a sebekből amelyek a testén nyíltak.

– Ez a Rontás nevű varázslat – magyarázta Bizrot. – A boszorkánymesterek egyik alap varázslata, nagyon hasznos, hiszen hosszú időn keresztül okoz elviselhetetlen fájdalmat az ellenfélnek.
– De ez szörnyű! Nem lehetne valamit csinálni legalább ezzel a szaggal?
– Nem, az része a hatásnak. Ha nem tetszik, akkor annak a ragálydémonnak lehet panaszkodni, amelyik feltalálta ezt a varázslatot. Ha nincs más kérdésed, akkor jöhet a következő varázsige.

Mellkasához emelte a kezét, és ujjai között lángnyelvek táncoltak. Majd a feje fölé lökte karjait, mire a murloc kigyulladt. Szerencsétlen megeresztett pár panaszos sikolyt, abban a reményben hogy hamar véget vetünk szenvedéseinek. Amit meg is tettem, egy vödör vízzel. Elvégre még szükségünk volt a kísérleti alanyunkra!

– Ez volt a Felgyújtás.
– Sejtettem.

Két feldúlt őr sietett oda hozzánk.
– Maguk csinálják ezt a lármát? – kérdezte egyikük.
– Izé… mi csak kipróbálunk néhány új varázslatot.
– Aha! – válaszolt az őr. – No, ha befejezték a játszadozást, elkélne a segítségük. Most kaptunk egy jelentést, hogy közel száz gnoll hatolt be a területre kelet felől – sokkal erősebbek mint a helyi Folyómancs törzs, és óriási veszteségekkel tudjuk csak visszatartani őket. Bármilyen segítség jól jön, szóval igyekezzenek…

Az őrök ezzel leléptek. Egy gyors pillantás Bizrot felé megerősítette a gyanúmat, hogy neki sincs sok kedve száz gnollal kikezdeni, így visszatértünk a leckékhez. A murloc szemében felcsillanó remény hamar átadta magát a beletörődésnek.

– És most – jelentette be Bizrot -, az átkok!
– Átkok? Azok hogyan működnek?
Egyszerűen. Összesen annyit kell tenned, hogy mélyen az áldozatod szemébe nézel, és elmormolod a megfelelő szavakat. Az első, amit megtanulunk, a Gyötrődés Átka.

Ezt hallván a murloc hevesen imádkozni kezdett.

– Ez az átok – folytatta Bizrot – hosszú idő alatt fejti ki hatását az áldozatra. Jól jön ha valakit kifejezetten lassan akarsz megölni.
– Hosszú idő alatt hat? És miféle sérülést okoz?
– Attól függ… Az a változat amit odaírtam neked… nos, rögtön meglátod.

Bizrot elmondta a varázslatot, gyilkos pillantást vetve a murlocra. De az továbbra is makkegészségesnek tűnt – idegesen nézelődött, mintha várna valami fájdalmas hatást, ahogy az a Rontásnál is történt. De semmi nem történt. É sekkor a semmiből egy nyíl röppent elő és állt bele a murloc vállába. Hallottuk ahogy a bozótosban meglepődve felkiált egy vadász miszerint ez volt az első eset hogy ennyire eltévesztette célját. Majd egy ág zuhant szerencsétlen jószágra a fáról, ami alatt ücsörgött. Szegény murloc ekkor fogta fel a rá mondott átok valódi hatását…

Ez – mondta az imp – a Bizrot-féle Gyötrődés Átka. Nézd csak… felveszem ezt a követ, leejtem a földre, és…

Mintha a murloc valami hatalmas mágnes lenne, a leejtett kő egyenesen felé vágódott, és hatalmas csattanással állkapcson találta.

– Bármi rossz, ami megtörténhet… meg is fog. És persze mindez vele.
– Balszerencsét hozó átok! – képedtem el. – Csodálatos!
– Egy nap az Ironforge metró is letért a sínjeiről hogy elüthessen egy megátkozott személyt! – tette hozzá az imp büszkén.
– Nem csodálom, mármint ahogy ez az átok működik, bármi megtörténhet.

Tovább mutogatta a varázslatokat, de a kísérleti alanyunk váratlan, és teljességgel megmagyarázhatatlan halála véget vetett a mókának. Ám épp abban a pillanatban, amikor a szerencsétlen pára kilehelte a lelkét, Bizrot villámgyorsan elmondatott velem egy varázslatot amitől egy furcsa lila ékkő jelent meg a tenyeremen.
– Ez a murloc lelke. Jól tedd el és vigyázz rá, kelleni fog még.

Ahogy a kezemben fogtam az ékkőbe zárt lelket, éreztem a haragját felénk. De hát az ő baja, miért volt rosszkor a rossz helyen?! Miközben azon filozofáltam hogy milyen kegyetlen is az új munkám, a korábban látott két őr jelent meg kelet felől. Nyugodtan sétáltak.

– Nofene, mi lett azokkal a gnollokkal? – kérdeztem.
– Meghalt. Az összes. Egyszerűen rejtély. Amikor odaértünk, az összes gnoll szétcincálva feküdt nagy halmokba hányva. Egyet találtunk, aki még életben volt, és azt állította, valami tolvaj áll az egész mögött. Igazából nem nagyon értjük, miről is beszélt.
– Ó, én igen – nyugtattam meg.

Amikor elmentek, Bizrot felvetette, hogy mi lenne ha kifosztanánk a hullákat, hátha találunk valami értékeset. Kitűnő ötletnek tartottam, fel is kerekedtünk hát hamar. A gnollok nem voltak messzi, és tényleg meglehetősen… szétszórtnak tűntek. A mágus és a bandája azonban már ott volt, és a hullák jó részénél megelőztek minket, így a csatatér eldugottabb zuga felé vettük az irányt, remélve hogy arra még nem jártak.

Valami mozgott a bozótban. A hatalmas gnoll, amely túlélte a mészárlást, a kétségbeesés adta erővel rohant rám, egy hatalmas bunkót lóbálva, amellyel láthatóan a fejem szerette volna szétlapítani. Nyilvánvaló volt hogy a tolvaj halálra rémítette. Felemeltem a karom hogy védjem magam, de tudtam hogy végem, és hamarosan kiloccsantja az agyam. Összezárt szemekkel vártam a végzetem, és éreztem ahogy valami végigsimítja a karomat. A bunkó eltalálta a kezem, de a találat nem volt olyan erős mint a gnoll remélte. A bunkójára nézett kérdőn, majd újra rám vágott vele. meg sem karcolódtam.

– A Gyengeség Átka – világosított fel Bizrot. – Hasznos ha az ellenfeled csak a brutális erejében bízik.

A gnoll majdnem könnyekben tört ki amikor látta hogy hűséges fegyvere körülbelül akkora sebeket ejt rajtam, mint egy szemceruza. Én pedig, felidézve mindaz amit mostanában tanultam, lemészároltam a gnollt az új varázslataimmal. És így a vinnyogó teremtmény lelke bekerült új gyűjteményembe. Úgy éreztem, szeretni fogom ezt a lélekizé dolgot.

Ezután nekivágtunk a Goldshire felé vezető útnak, hogy folytathassuk küldetésünket Westfall felé, ahol befejeződhet a képzésem és végre valódi ellenfelekkel küzdhetek majd meg!

Tetszik(0)Nem tetszik(0)

Tags: , ,


  • http://mateoscuccok.blogspot.com/ mateos

    tudom hogy pelenkát kell cserélni meg fejlődni meg minden, de erre sztem sokan nagyon várnak, kicsit gyakrabban lehet? 🙂 😛

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Deathcrow

    CSak így tovább Rudibá' 😀

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Aggix

    Annyira király, hogy na ! Gyakrabban kellene

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://www.bhl-clan.atw.hu Angloinar

    naon jó lett:D és a fordítás is 🙂
    de még mindig idegesít az a Diablo-s Westmarch benne 🙁 .

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://inkvizitor.hu Roodie

    Valóban 😀 Mentségemre szóljon, az eredetiben is az szerepel 🙂

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://www.bhl-clan.atw.hu Angloinar

    Jaja,lehet a mű alkotója tud vmit a wow és a diablo nászáról ? 😀
    De látom okosan átírtad westfallra :D,lehet a mű alkotója is erre gondolt,csak a sok alko...narancsdzsúz hatására belekavarodott a világokba 😀

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Sellira

    nagggyyyon jo 😀 😀 köszönyjük!

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Kassh

    jójó de ki az a Roodie? O_o
    ty a fáradozásért btw =)

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Sh3n

    WTB more ilyet 😀

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Strip

    #7 Grammarnáciskodjunk-köszönjük
    #8 De tényleg ki az a Roodie? O.o
    Roodie tudjuk,hogy Richard már az Imp kvesztet csinálja,de azért lehetne több ilyet 😛

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
Back to Top ↑