World of Warcraft Classic megjelenés - Mennyi is? Várjá' csak...


WARCRAFT no image

Készült 2008. július 30. | írta Roodie

13

Egy megalomániás boszorkánymester megpróbáltatásai – 4. rész

Ötödik fejezet – A Defias Terv

( Korábbi részek: 1., 2., 3. )

Westfall borzasztó egy hely volt. Nem amiatt a néhány ellenfél miatt, amibe időnként belefutottunk, mivel Bizrot könnyedén elintézte őket ( vagy éppen, ha szabad így mondanom, mesteri módon uszítottam őket egymásra ) – inkább a küldetések idegesítettek, amiket kaptam, mivel többségük esetén vagy a földeken dolgoztam, vagy főznöm kellett.

– Elegem van ezekből a parasztokból! Bizrot, csinálj valamit, de gyorsan, mielőtt megkattanok!
– No, hát nem élvezed a főzőcskézést? – kérdezte, egy vadkanmájas pitét kóstolgatva.
– NEM! Én a mágiát élvezem. Pont.
– Ha elhagyjuk a farmokat, akkor viszont nagyon kemény ellenfelekkel is összefuthatunk ám!
– Kit érdekel, majd te kivered belőlük a szuszt, ahogy szoktad.
– Azért az én hatalmam sem végtelen….

Bizrot felsóhajtott, és megfogta a kezem. Majd váratlanul erősen megbökte az egyik ujjam egy kicsiny tőrrel. Kiserkent egy vércsepp.

– Aú! Elment az eszed? Ez fájt!
– Vérszerződnésnek hívják. Azzal hogy összekeverjük a vérünket, megkapod az életerőm egy részét – így talán kicsivel tovább fogod húzni a harcokban.
– És te? Téged mi véd meg?
– Engem? Ó, miattam ne aggódj, ezt figyeld!

Hanyagul felemelte kezét, és hirtelen félig áttetszővé vált, amolyan furcsa módon, mintha valami ködös elementál-féleség lenne.
– Fázisváltás – magyarázta Bizrot. – Ily módon senki nem láthat és érinthet meg engem!
– Micsoda gyáva egy módszer.

Szívfájdalom nélkül otthagytam az engem holmi sütőtökök szedésére rábírni próbáló földműveseket, és az őrtornyot elhagyva a meglehetősen lepusztult városka felé vettük az irányt.

– Úgy néz ki ezt a várost kifosztották – mondta Bizrot. – Vajon a martalócok még a közelben vannak?
– Nem tudom, de.. Hé! Elment az eszed?

Egy furcsa kinézetű ember jött nekem. Nyilvánvalóan nagyon sietett – még csak rám sem nézett, mindössze felkapta a papírokat, amiket leejtett mikor belém ütközött. A ruhájára vetett pillantás elárulta – ez bizony egy defias bandita volt.
– Legalább mondanád hogy elnézést, vagy valami!
– Pofa súlyba, szuka, nem kellett volna az utamba állnod!

Bizrotnak sikerült valahogyan kimentenie pár viszonylag ép papírlapot a hírnökből maradt, még meleg hamuból. Olvasni kezdte őket.

– Ő kezdte… – morogtam, még mindig szorosan markolva a varázspálcámat.
– Nocsak, nocsak, ez elég érdekes – mondta Bizrot. – Úgy tűnik, a defias banditáknak valami fontos dolguk van errefelé. Különösen a kelet felé lévő aranybányában.
– Aranybánya? Fosszuk ki!
– Elkéstünk vele, attól tartok. A levél alapján tolvaj barátunk már megtette. A defias szervezet képtelen volt még beazonosítani őt, és ennek a hírvivőnek kellett volna figyelmeztetnie a terület főnökét.
– Szerencsétlenek… Lemészárolták őket, és még csak azt sem tudják, ki a tettes?

Abban a pillanatban hogy befejeztem mondandóm, egy csapat defias bukkant fel a városka felől. Őrjáratnak tűntek.

– És akkor a papagáj azt mondta: “Ó, tonnányi ilyenünk van Durotarban!” Ahhhahaha! Majd meghaltam a röhögéstől, és akkor… HÉ! Ti ott! Ti meg kik vagytok?
– Öööö…
– Mi a … Az ott Borisz! Ti öltétek meg Boriszt?
– Igen, de…
– Akkor ti fosztottátok ki biztos a keleti bányát is!
– Én? Dehogyis! Szóval az…
– RIADÓ! Ezek azok akiket keresünk! Szóljunk a főnöknek!

Sarkon fordultak és elrohantak. Hosszú, vészterhes csend ereszkedett közénk.

– Szinapszis?
– Mi van?
– Ugye tudod hogy a környék összes banditája mostantól hivatalosan is ránk vadászik?
– Aha.
– És most mihez kezdesz?
– Elfutok.
– Nos, normál esetben jó ötletnek tartanám, de ezúttal szerintem ez nem lesz elég.
– Jaj, ugyan már, lazíts. Mi a legrosszabb ami történhet? Végül is ezek csak defias banditák, és…

DIRR!

Egy csattanás, amit egy árnyék követett, majd a mély sötétségbe süllyedtem. Egy bandita odaosont mögém és leütött. Persze erre már csak utólag jöttem rá, amikor a defias tábor közepén ébredeztem, egy cellában. Ahogy lassan észhez tértem, észrevettem, hogy rajtam kívül még hárman vannak ott. Mindhármon boszorkánymester köpönyeg volt, és nagyon lekötötte őket az, hogy mindenféle mágikus szimbólumokat rajzolgattak a padlóra.

– Ó, végre ébren? – mondta egyikük. – Nos, pont időben, hogy részt vehess kis szertartásunkon!
– Semmi közöm a bányához! Esküszöm! Az nem én voltam!
– Bánya? Milyen bánya? Jaaa, az aranybánya! Szóval azt te csináltad?
– Most mondtam hogy nem. De várjunk csak… ha nem a bánya miatt, akkor miért fogtatok el?

A boszorkánymester tetőtől talpig végigmért, láthatóan jól szórakozva.

– Úgy tűnik, nincs túl sok barátod a defias szervezetben. Egyik…csodálód itt is van velünk.

Odamutatott valakire, aki a rácsok túloldalán állt, ördögi vigyorral – és félig megfőtt arccal. A goldshire-i defias vezér.

– Ó, a fenébe…
– És ez nem minden! – tette hozzá a boszorkánymester. – Úgy adódott, hogy szükségünk volt némi extra mágikus energiára bosszúnk beteljesítéséhez. Nem számítottunk rá hogy találunk ilyesmit a környéken, de egyszer csak megéreztük, hogy valaki nagy mennyiségű kristályba zárt lélekkel közeledik hozzánk. És ez a valaki, úgy néz ki, pont te voltál.

Rámutatott a zsákra ami mindig nálam volt, és amit teliraktam mindenféle lelkekkel, amiket az úton szedtem össze. Majdnem száz darab, az ártatlan nyusziétól kezdve az utamba kerülő defias banditák lelkéig.

– Jól van, kicsit túlzásba vittem. De mi ez a bosszúállós dolog?

A boszorkánymester arca elsötétedett.

– Nem sokkal ezelőtt, egy gonosz gyilkos, egy szörnyeteg, jött el a barlangunkba. Ez a tolvaj, a nevét nem is tudom, egészen idáig eljött, és levágta Van Cleef nagyúr fejét, majd egyedül végzett a legénység felével. Egy mágus, egy lovag és egy pap követte, könyörtelenül megdézsmálva a felhalmozott készleteinket.
– Hm, ez ismerősen hangzik!
– Muszáj volt hát módot találnunk a bosszúra, és úgy látszik, te vagy a válasz imáinkra. Ezekkel az elfogott lelkekkel megidézünk egy hatalmas, iszonytató démont, akinek egyetlen feladata az lesz, hogy összezúzza ezt a zsiványt!
– Nem fogjátok tudni irányítani!
– Nos, igen. Ezért is hagyjuk, hogy előbb felfaljon téged. Talán ha jól belakmározott, meghallgat minket.
– Szörnyetegek! Miért engem? Biztos megelégedne a lemészárolt embereitek hulláival is! Sőt, ha már arról van szó, amazt a félig főtt fickót is odaadhatnátok neki, mármint úgyis használhatatlan már, úgysem hiányozna senkinek!
– És még én vagyok a szörnyeteg? Sajnálom, Szinapszis, de te vagy a tökéletes áldozati alany. És különben is, már elkezdtük a szertartást!

A boszorkánymesterek sietősen elhagyták a cellát. A lélekkövek, amiket annyi vesződséggel gyűjtöttem be, egy durván felrajzolt pentagramma közepén álltak halomban, mind a sajt valami túlméretezett egérfogóban. Megeszem a saját köpönyegem ha egy hatalmas démon valóban bedől ennek az ócska trükknek.

– Nocsak, nocsak, milyen tökéletesen megalkotott terv – hallottam egy hangot közvetlenül a fülemnél.
– Bizrot? Követtél engem ide le?
– Naná. A fázisváltás sajnos nem mindig működik futás közben. Sajnos sok mindent nem tudok viszont tenni – egy démon már úton is van idefelé.
– Biztos vagy ebben? Nem tűntek valami képzett varázslóknak.
– Ugyan már, te is tudod, egy démon megidézéséhez elegendő, ha ismered megfelelő szavakat, és elég szerencsétlennek nézel ki ahhoz, hogy a démon – puszta szánalomból – felajánlja segítségét.
– Ezt sértésnek szántad, ugye?
– Nem, inkább figyelmeztetésnek – valami elő fog bukkanni abból az örvényből… valami nagy.

És valóban, egy örvény jelent meg a nagy halom lélekkő felett. A defias boszorkánymesterek izgatottan csacsogtak, és máris az én védtelenségemen szórakoztak, valamint azt fejtegették, hogy milyen édes is lesz a bosszú íze.

Én megkértem az impet hogy próbálja leszedni valahogy a láncokat, amikkel a falhoz kötöztek, míg én számba vettem, hogy milyen varázslatok állnak a rendelkezésemre egy démon ellen.

De elkéstem. Egy lény jelent meg az örvénylésben. Masszív, félelmetes, és hihetetlenül… kék.

Tetszik(0)Nem tetszik(0)

Tags: ,


  • Long

    Köszönöm szépen a postot és a forditást

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://tenorx.myminicity.com tenorx

    :D:D:D Ez nagyon jóóó! De ki az a Roodie?

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Gry

    Kösz a fordítást, jó újra elolvasni magyarul is.

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Sh3n

    köszi, ez majdnem instant jött az előző után . szabadidőd lett, vagy mi? ^^

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Nardhuur

    Egy gnóm rugó!

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Proxybug

    jaj, zseniális:)
    Send mee backk.* mindez túlvilági hangon

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • Twk

    majd jól összespanol a voidwalkerrel 😀

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://www.patito.hu kalkira

    ez egyre gyatrább... hol van egy warlocknak olyan mentalitása, hogy ráhagyatkozik egy démonra... a démon egy kis csicska és kussoljon és csinálja meg amit a felsőbbrendű ura, a lock mond neki...

    😀

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • holy

    köszi a fordítást !

    btw ilyen korábbi részek lfg -hez is isten lenne 🙂

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://www.bhl-clan.atw.hu Angloinar

    Már a legelső szó megtetszett a múben 😀 , de egész érdekesen alakul a szori 🙂
    Köszi a fordítást 🙂 .

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • ptk

    #8 azért alacsony szinten a démon (imp) sokkal erősebb mint maga a lock 🙂

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://mateoscuccok.blogspot.com/ mateos

    ien sebbeséget szerete, volna. köszönöm 🙂

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
  • http://sepa.aicreative.hu/ Zarjin

    Nagyon nagy köszönet Roodie, csak ilyen tempóban tovább 🙂
    #9 http://www.wowcomics.info/ itt az összes részt megtalálod 😉

    Tetszik(0)Nem tetszik(0)
Back to Top ↑